GLUTÉNMENTES DOBOS TORTA

Az elmúlt pénteken a szüleim tettek egy gyors látogatást a betegen fekvő apósomnál. Pénteken délután érkeztek, és szombaton reggel már utaztak is haza. Mivel nagyon kevés az az idő, amikor Anyukámmal együtt lehetünk, főleg, amikor az együtt töltött idő a mi otthonunkban telik, ezért próbálunk Tamással mindig olyan fogadtatással lenni feléjük, amivel pihentető és élvezetes vendéglátásban lehet részük. Persze, amikor az ember szülei vannak látogatóban, a megfelelési vágy az amúgy is kényszeres emberben a maximumra hág, így csütörtökön, miután munkából hazaérve megsütöttem gyorsan a nekik szánt tortát, éjfélkor még a plafont porszívóztuk a meg-megbújó pókhálóktól 😀 A látogatás jól sikerült, sokat beszélgettünk, és a betegünket is sikerült jobb kedvre deríteni talán. Vacsorára a mostanában kedvenc csicseriborsós-currys csirkét készítette el Tamás basmati rizzsel, ami még a kritikus, soha semmit meg nem dicsérő Étsapámnak is elnyerte tetszését, úgy gondolom kimaxoltuk a rövidke kis együtt töltött időt.

Röviden a tortaválasztásról:
Az elmúlt kb. 1-1,5 évben a vaj ára soha nem látott magaslatokba emelkedett, így kissé háttérbe szorultak azok a desszertek, amihez a legfőbb alapanyag a vaj. Pár hónapja azonban ismét lehetett csak kevésbé pofátlanul drágán vajat kapni, így be is táraztam belőle rendesen pár kilóval. Mivel a hűtő kapacitásunk is véges, evidens volt a dobos torta készítése 🙂 Anyukámnak amúgy sem sütöttem még ilyet 🙂 Én ugyan nem gluténmentes csokit használtam a készítéskor, de akinek oda kell rá figyelni, az garantáltan GM, minimum 70% kakakótartalmú étcsokit válasszon!

Hozzávalók 6 db 18 cm átmérőjű vékony piskóalaphoz:
6 tojás fehérje
6 tojás sárgája
30 gr DW 1:4 édesítő
37 gr olvasztott vaj
90 gr barna rizsliszt
60 gr GM zabpehelyliszt
Legelőször 2 sütőpapírra felrajzolok laponként 2-2 db 18 cm átmérőjű kört, és előmelegítjük a sütőt. A fehérjét a negyedannyival habosra keverem, majd hozzákeverem a sárgákat is, habosra. Mehet bele az egymással elkevert liszt, amit már kézi szilikonos habverővel forgatok hozzá óvatosan, több részletben. Alulról fölfelé, körkörös mozdulatokkal homogénre keverem a piskótatésztát. Végül a lágyra olvasztott, de nem meleg vajat öntöm hozzá, és a megszokott mozdulatokkal vegyítem el az ekkor már sűrű, lomha tészta masszában.
Az előre felrajzolt sütőpapírra merőkanállal kiadagolom a tésztát, és spatulával vagy késsel kör alakúra formázom, Kb 0,5 cm vastagságúra kenek minden egyes lapot. Az első két lapot 7-8 perc alatt készre sütöm 170 fokon, ez éppen elég idő ahhoz, hogy a következő sütőpapírt megkenjem, majd jöhet a csere, és így tovább mindaddig, amíg el nem fogy a tésztánk.
Rácson hagyjuk kihűlni a lapokat.

Elkészítjük a krémet is. Én most dupla adag krémet készítettem, mert a díszítés miatt nem akartam kicentizni a mennyiséget, és tudom, hogy ebbe a krémbe bele tudnánk fulladni, annyira szeretjük, le is fagyaszthatjuk a maradékot.

Főzött csokikrém:
6 egész tojás
70 gr DW 1:4
500 gr vaj
30 gr vaníliás xilit
300 gr GM 70%-os kakaótartalmú étcsoki gőz fölött olvasztva
A szobahőmérsékletű vajat kihabosítom a vaníliás xilittel. Amikor a vajat a vaníliás xilittel kihabosítjátok, akkor többször álljunk le a kézi mixerrel, és egy szilikon spatulával alaposan keverjük a tál oldalára ragadt “cukros vaj” maradékát a tál közepébe, aztán ismét menjünk rá a kézi mixerrel. Ezt többször ismételjük meg, így biztosan homogénné válik a krémünk, amihez a tojáshabot és csokit hozzáadva biztos hogy nem maradnak kristályos szemcsék  Ez eltarthat pár percig, a lényeg, hogy levegőt juttassunk, lágyítsuk a vajat. Ha elkezd kissé fehéredni, és látjuk, hogy levegő bubik vannak benne, akkor jó. Felolvasztom az étcsokit, és közben folytonos kavarás mellett, alacsony fokozaton az egész tojásokat a negyedannyival addig melegítem, amíg az ujjunkat belemártva már túl melegnek érezzük a keveréket, ez hőmérőzve hivatalosan 80 fok maximumot jelent. Én most használtam hőmérőt is, és csak 70 fokig melegítettem, mert így is nagyon csípte az ujjam, nem mertem tovább hagyni, nehogy rántotta legyen belőle. Ha elértük a kívánt hőfokot, keverőtálba tesszük, és kihűlésig habbá verjük kézi mixerrel. Majd apránként adagoljuk a tojásos habot és az olvasztott étcsokit az előre kikevert vajhoz. Folyamatosan kézi mixerrel habosítjuk a krémet, míg csodálatosan szép, fényes csokikrémet nem kapunk.
Betöltjük a kihűlt lapokat, akkor lesz jó, ha ugyanolyan vastagságú krém és piskóta rétegek váltakoznak a tortában.
Bevonjuk a torta oldalát is, tetejét vékonyan kenjük, mert ha még díszítjük is, már nagyon töményen krémes lenne. Ízlés kérdése.
Korábban sokan írtátok, hogy visszakristályosodott az eritrit a krémben. Én csak negyedannyit használok, és xilitet, mivel már szörpöknél és lekvároknál is olvastam ilyen panaszokat. Nekem nagyon bevált a sztíviával kevert eritrit, soha nem kristályosodott vissza semmiben így.

Mivel karamellt semmilyen számomra elfogadható alapanyagból nem tudunk készíteni, így ez is csak egy “dobtalan” dobos torta lett, így a torta tetejét is krémmel és némi idény gyümölccsel díszítettem a kertből. Szerintem ettől a csokikrémtől nincs selymesebb, finomabb, simogatóbb krém az egész világon. Nagyon szuperül kezelhető állaga van, ugyanakkor masszív, tartós krém, ami szoba hőmérsékleten pár perc alatt a legselymesebb élvezetté válik a szánkban. Ennek a tortának a történetéről azt olvastam, hogy még azokban az időkben találták ki, amikor hűtőszekrény nem mindenki számára volt elérhető, ez a torta azonban 1 hétig akár hűtő nélkül is simán elvolt egy hűvös kamrában. Ezt nem próbálnám ki, főleg nem nyáron, de az biztos, hogy nagyon tartós, ízben és állagban is nagyon jó választás egy meleg-nyári rendezvényre is akár!

A gyümölcsdíszítésre és fotózásra már csak a szüleim érkezésekor volt időnk (hiszen mi is egyszerre érkeztünk haza munkából velük), így siettünk, amennyire tudtunk. Természetesen ismét sikerült az első, legbénább szeletet kivágni a tortából, az összes ezt követő szelet gyakorlatilag tökéletes lett, de hát ilyen ez a “Mörfi”… Mindenesetre a torta élvezeti értékéből semmit nem vont le, Anyukám bele tudott volna fulladni 🙂 Meg persze mi is 🙂 Ami a legjobb, hogy még a nagymamámnak is tudtam küldeni belőle, és simán kibírta a 350 km-es utat hazáig az a pár szelet torta, amit odacsomagoltam 🙂