SZATMÁRI SZILVALEKVÁROS LABDA-BUKTA TORTA

Majd’ 1 éve nem jelentkeztem új bejegyzéssel itt, a blogon. Sokan érdeklődtetek, ami igazán meghatott, sok buzdítást kaptam, ami arra ösztökélt, hogy folytassam a receptek leírását és megosztását. Eddig is folyamatosan sütögettem, de az igazság az, hogy kicsit más irányba fordítottam a fókuszomat, a sütésre pedig kicsit (sokkal) kevesebb időm maradt, de mivel már nekem is nagyon hiányzott az Édesítészde, most hozok is egy új receptet 🙂

Soha életemben nem tartozott a bukta a kedvenc ételeim közé, még akkor sem, amikor még megboldogult leánykoromban ehettem fehérlisztes-cukros péksüteményeket. Ezen egyszerű oknál vezérelve soha nem is sütöttem. Az új év első napján azonban a kedvenc autós (500-as) találkozónkon egy kedves pár fantasztikus házi készítésű buktakölteménnyel kínálta körbe a nap közben megéhezett társaságot, ami annyira finom volt, hogy maradandó gasztronómiai nyomot hagyott az életemben. Azt természetesen tudtam, hogy annyira puha, légiesen könnyű végeredményt nem fogok tudni készíteni, mint a cukros-fehérlisztes társa, aminek ízében még azt a plusz kedvességet és jóságot is érezni lehetett, amilyen lelkülettel készítették és kínálták számunkra, de megpróbáltam a lehető legjobb cukormentes alternatívát elkészíteni 🙂

Hozzávalók egy 24 cm átmérőjű kapcsos tortaformához:
340 gr teljeskiörlésű búzaliszt
120 gr búzaliszt
30 gr sikér
10 gr útifű maghéj liszt
15 gr négyszeres erősségű (eritrit+stevia) édesítő
1 csipet só
100 ml 30% habtejszín
100 ml víz
25 gr friss élesztő
100 gr olvasztott vaj
1 tojás

Töltelékhez:
1 üveg (360 gr) cukormentes 100% Szatmári szilvalekvár (Lidl)

Még Karácsony előtt (és azóta is) lehetett kapni a Lidl-ben 100% Szatmári szilvalekvárt, ráadásul szerintem nagyon jó áron! Ez a lekvár tényleg olyan, mint a nagyi lekvárja, nemhogy megáll benne a kanál, de bele se lehet nyomni, olyan masszív állagú, így biztos voltam benne, hogy ebből bizony sütőben készített finomság fog készülni, és valóban nem csalódtam, a lekvár nem mozdult sehová, nem folyt ki, nem kozmált rá a tepsi aljára. Ez a nagybetűs tökéletesen sütésálló lekvár! Ráadásul hozzáadott cukortól mentes és tartósítószermentes. Ha nem édességként fogyasztjuk, akkor sült húsok töltelékeként is fantasztikus lehet!

A száraz alapanyagokat egy keverőtálba mérem és kanállal alaposan elkeverem egymással. A tejszín+víz keveréket egy bögrében langyosra melegítem mikróban, majd a friss élesztőre öntöm és hagyom egy picit felébredni az élesztőgombákat. Végül minden alapanyagot a lisztekhez öntök, és egy nem túl nedves, de lágy gombócot gyúrok, majd konyharuhával lefedve hagyom a lakás egy melegebb pontján kelni 1 órán keresztül.

Közben előkészítem a kapcsos tortaformát, kibélelem szilikonos sütőpapírral. Ha letelt az 1 óra kelesztés ideje, enyhén lisztezett deszkán 1 cm vastagságúra nyújtom a tésztát és egy 8 cm átmérőjű tálalógyűrű segítségével köröket szaggatok a tésztából. A kis tészakorongokat kézzel kissé tovább húzom-nyújtom, majd 1 púpos kiskanál szilvalekvárt kanalazok a közepébe, majd a tészta széleit összecsípve gombóccá formálom és a tortaforma közepére helyezem. Addig folytatom ezt a műveletsort, amíg meg nem telik a tortaforma. Konyharuhával lefedve további 25 percig kelesztem a lakás egy melegebb pontján. A maradék tésztát hanyag eleganciával töltöm lekvárral és a melegedő sütőbe raktam, így mire lejárt a második kelesztési ideje a gombócoknak, el is készült a maradék tésztából 2 kisebb bukta. Sütés előtt olvasztott vajjal kenem a labdácskák tetejét, majd 170 fokra előmelegített sütőbe tolom 23-25 percre. Nagyon szépen megnőnek a labdák, kidagad a formából 🙂

Ha aranybarnára pirult a teteje, kivesszük a sütőből és egy konyharuhával borítva hagyjuk teljesen kihűlni. Porrá őrölt xilittel tálaljuk. Számításaim szerint 1 gombócnyi szilvalekvárral töltött bukta 20 gr szénhidrátot tartalmaz, mely ugyan soknak tűnhet egy gombóc méretéhez képest, azonban nagyon laktató süteményről van szó, így a kisétkezések bármelyikébe beilleszthető, ráadásul a masszív szilvatöltelék bélrendszert érintő jótékony hatásait is megtapasztalhatjuk.