MINDENMENTES MEGGYLEKVÁR ALAPRECEPT

Ahogy minden évben az eper megjelenésével, idén is készültem a lekvárszezonra. Idén talán kicsivel korábban érkezett az érett gyümölcs, mint az utóbbi években, de már jó előre bekészültem az üres üvegekkel és kupakokkal, valamint pektinnel. Már el is terveztem, hogy szombat reggel ismét a közeli eperföldre vesszük az utunkat, de az esős-ködös időjárás közbeszólt. A megelőző napokban rengeteg eső esett és egész délelőtt alig láttunk a ködtől is, így nem szerettem volna a sárban dagonyázni és vízízű eperszemeket befőzni fáradtságos munkával, meg amúgy is volt ezer egyéb dolgunk Tamással, így elnapoltuk az idei eperlekvár főzést. Délután anyósom felhívta a figyelmemet a kertben termett gyönyörű, egészséges, bőséges korai meggytermésre, így rövid magamra beszélés hatására olyannyira elnapoltuk az eperlekvár főzést, hogy úgy döntöttem, idén nem főzök be epret, hiszen még a tavalyiból is maradt jó pár üveggel. (Mindenmentes eperlekvár receptemet ITT találod.) Új perspektívát helyeztünk kilátásba, méghozzá a meggylekvár projektet. Mióta itt élek, talán még soha nem volt ilyen szép meggy termés. Volt olyan, hogy egyáltalán nem volt, és olyan is, hogy a csillió kukac között akadt egy-két meggy szem is a fán. De most valósággal roskadozott a meggyfa a gyönyörű, kukactalan, egészséges meggy súlyától. Tamással nekiláttunk hát a szedésnek. Nettó (tisztítva) 5 kilót tűztünk ki célul. Pikk-pakk leszedtük, és baromira nem pikk-pakk kimagoztuk…Nem, sem automata és egyáltalán semmilyen meggymagozó készülékünk nem volt…Szóval pár órával később már a lekvárfőző fazékban várták jobb sorsukat a meggyszemek.

Álljon hát itt egy részletes meggylekvár recept, mely az eperhez hasonlóan készül, de mivel sokan életükben először kezdenek bele lekvárfőzésbe, inkább még egyszer leírom a fontos tudnivalókat, ne kelljen keresgélni.
Először is: a lekvárt nem a cukor, nem a nátrium-benzoát (vagy micsoda) tartósítja, valamint nem a doktor ötker befőzőcukra a titok a károsanyagmentes zselésítésnek és a csodás színek megőrzésének. Ideje elfelejteni ezeket az évszázados tévhiteket.
Jöjjön a recept pektinnel, negyedannyival, citromsavval, tartósítószer nélkül!

Az üvegekről:
Én az amúgy tisztán elrakott üvegeket először ecetes-mosószeres forró vízben, új szivaccsal átmosom újra, majd forró vízzel leöblítem. A kupakokkal ugyanígy teszek, azonban ha nem vagyunk biztosak a kupakok jól záródásában, akkor inkább ne kockáztassunk, vegyünk minden befőzéshez új kupakokat, de azokat is ugyanúgy csírátlanítani kell. Van sok más módszer is nyilván, nekem ez vált be, én így csinálom. Rácsra rakok papírtörlőt, azon hagyom lecsepegni, száradni. Kupakokat ugyanígy, csak a kupakot el is törlöm szárazra, ne rozsdáljon bele a megállt víz a peremén. Csattos-gumis üvegeket nem javaslok a hosszútávú elrakáshoz, sokaktól hallottam, hogy nem zár megfelelően, és drágább is, én maradok a hagyományos, filléres befőttes üvegeknél.

Hozzávalók:
5000 gr (5 kg) érett meggy
35 gr Pektin
1 kk. citromsav (el is hagyható)
300 gr DW 1:4 édesítő vagy 1200 gr xilit
Üvegek, kupakok (kb. 12-13 db 370 ml-es üveg)
(Megjegyzés: eritritet nem ajánlanék, mert többek visszajelzése szerint a kihűlt lekvárban visszakristályosodik a szerkezete. Használjunk negyedannyit vagy xilitet  )

1. A közeli bioboltból végy egy doboz pektint. Általában 60-80-100 gr/ doboz kiszerelésben kapható –> kb. 1000-1400 Ft. Tapasztalataim alapján 6 gr pektin 1 kg gyümölcshöz elég.
2. Végy/szedj 5 kg szép, érett meggyet. Egy hatalmas, vízzel teli lavórban mossuk át őket egyesével átválogatva, hogy a hibás, esetleg rothadt darabokat kidobhassuk. Távolítsuk el a zöld szárakat és magokat.
3. Kissé kézzel összenyomkodjuk, esetleg nagyon picit leturmixoljuk, mielőtt feltesszük főzni. Én szeretem kissé darabosan, ezért csak nagyon enyhén turmixolom le, hogy legyen főzőleve a gyümölcsnek, de maradjanak nagyobb darabok is benne.
4. Folyamatos, lassú kevergetés mellett feltesszük főni forrásig. Ha már egy ideje fő, de még nem bugyog, hozzáadunk egy kis citromsavat, ennek színmegőrző, ízfokozó szerepe van. 5 kg-hoz és 1 lapos kávéskanálnyit szoktam. Ez a meggy esetében akár el is hagyható, hiszen a meggy alapból savanykás gyümölcs, akármilyen érett is.
5. Kimérek 35 gr pektint, és elkeverem 100 gr negyedannyival (vagy xilittel). Azért kell összekeverni, hogy a pektin ne egybeállva csomósodjon bele a lekvárba, mikor beleöntjük.
6. Amikor bugyogva forr a lekvár, hozzáadom az édesítővel elkevert pektint, mérséklem a lángot alatta, majd folyamatosan kóstolva adagolom tovább az édesítőt. Közben nem árt folyamatosan keverni, le ne kapjon az alja. Én az 5 kg meggyhez összesen a 300 gr negyedannyit javaslok, ez persze egyéni ízlés kérdése, ezzel még nem túl édes, kissé kellemesen savanykás kombinációt kapunk. Az édesítés mennyisége mindig a gyümölcs érettségétől is függ, tehát kóstoljuk, ha nem akarunk pórul járni!
7. Újraforraljuk bugyogásig folyamatos kavarás mellett, majd lekapcsoljuk alatta a főzőlapot, és üvegekbe töltjük.
8. Először én mindig csak az üveg negyedéig töltök 2-3 üvegbe, hogy legyen ideje akklimatizálódni az üvegnek. Miután teljesen teletöltöm, rátekerem a kupakot, és 5 percre fejre állítom, hogy a vákuum beszívja a kupakot. Mindig tölcsért használok, hogy ne fröcsögtessem össze az üveg száját, oldalát, mert ha úgy tekerjük rá a kupakot, akkor megpenészedhet az üveg oldalára ragadt, kupakkal leszorított lekvár…Ha mégis összekenjük az üveg száját is, akkor kupakolás előtt alaposan letöröljük.
Ha minden üvegünket megtöltöttük, száraz dunsztba rakjuk, sok sok dunyhával bebugyolálva. Ez késő tavaszi, nyári napokon akár több napot is igénybe vehet, mi lekvárfőzés után kb. 4-5 napig hagyjuk a dunsztban az üvegeket, majd eltesszük őket a hűvös kamrába, pincébe, ott várják a téli szezonban való felhasználásukat.

Nekem ebből az adagból (mivel kissé jobban sikerült kinyomkodnom a gyümölcsöt és kevésbé maradt darabos) összesen 13 db 370 ml-es üveg telt meg, és kb 1 üvegnyi habot és kóstolót tettünk félre főzés után. A meggy 10,5 CH/100 gr szénhidrát tartalmával számoltam, így egy kis üveg (370 ml) szénhidrát tartalma 37 gr CH lett. Ahogy a képeken is látszik, fantasztikus élénk színben pompázik és remegős kocsonyás állaga van a lekvárnak. Felhasználási területe pedig szinte kimeríthetetlen 🙂
Ezzel a módszerrel már sokadik éve rakok el lekvárokat, előtte soha nem csináltam. Hatalmas sikerélmény a saját, egészséges lekvárját enni az embernek télvíz idején! Olcsóbb, mint a bolti, és ugyebár egészséges! Jelen esetben még a gyümölcs is ingyen volt 🙂
Ha betartjuk ezt a néhány aranyszabályt, biztosak lehetünk benne, hogy az ezzel a módszerrel elrakott lekvárok évekig elállnak. Igaz, mi pincében tároljuk őket kihűlés után. Nyilván a 40 fokos panelben más körülmények vannak, arról nem tudok nyilatkozni. Felbontás után is elvan vagy 3 hétig a hűtőben.

Tipp: Mivel a meggyet gyorsan követte a cseresznye érése is a kertben, így rögtön a meggylekvár után készítettem kevés meggyel kevert cseresznyelekvárt is, ennek az arányait is leírom:

Hozzávalók:
1900 gr érett cseresznye
550 gr meggy
18 gr Pektin
1 csipet citromsav (el is hagyható)
150 gr DW 1:4 édesítő vagy 600 gr xilit
Üvegek, kupakok (kb. 6-7 db 370 ml-es üveg)
A fentiekhez hasonlóan készítjük a lekvárt itt is. Nekem pont 6 kis üveg telt meg vele, és egy picike maradt ki kóstolóba. Szavak nincsenek, mennyire finom lett 🙂 A meggy 10,5 CH/100 gr szénhidrát tartalmával és a cseresznye 15 CH/100 gr szénhidráttartalmával számoltam, így egy kis üveg (370 ml) szénhidrát tartalma 53 gr CH lett.

Összegzés:
Megfelelően csírátlanított üvegek, kupakok, eszközök.
Adalékmentes zselésítés természetes pektinnel.
Természetes színmegőrzés és ízfokozás citromsavval.
Betöltés után kupakkal lefelé történő állítás, vákuumképzés.
Pár napig száraz dunszt.
Biztos lehetsz a sikerben!