GLUTÉN-ÉS TEJMENTES KÓKUSZOS GOFRI

Múlt hétvégén rákívántam a gofrira. Annak ellenére, hogy nagyon gyorsan, egyszerűen elkészíthető finomságról van szó, méltatlanul ritkán készítjük itthon. Mivel többen is érdeklődtetek gluténmentes gofri recept iránt, így megosztom a számunkra bevált receptet, amit időközben glutén-és tejmentesítettünk is. A mentességek ellenére mégis egy teljes ízértékű, szuper állagú végeredmény született, amit megfelelően tálalva akár reggelire is fogyaszthatunk, hiszen a tésztában csak lassan felszívódó szénhidrátok vannak, a feltétet pedig kedvünknek-napszaknak megfelelően variálhatjuk.

Recept 6 db (és egy kicsi) gofrihoz:
3 kisebb (vagy 2 nagyobb) tojás
25 gr DW 1:4 édesítő
53 gr Barco kókuszzsír
220 ml mandulatej
80 gr barna rizsliszt
80 gr GM zabpehelyiszt (házilag darálva)
40 gr Meru kókuszliszt
1,5 kk. szódabikarbóna
Az egész tojásokat a negyedannyival, majd a szobahőmérsékletű kókuszzsírral kézi mixerrel elkeverem, majd hozzáadom a mandulatej felét először, és azzal is homogénné keverem. A száraz hozzávalókat egy tálba mérem és 3-4 lépésben a maradék mandulatejjel váltva hozzáadagolom a tojásos részhez. Egy sűrű, kanalazható, de lágy állagú masszát kapunk. A gofrisütő mindkét felületét kifújjuk olajsprayvel, vagy lekenjük olajjal, majd ha elérte a sütő az üzemi hőfokot, két evőkanálnyi tésztamasszát a közepére helyezünk és lenyomjuk a tetejét. Várunk, amíg a jelző lámpa zöldre vált, ez kb. 1-2 perc, és ellenőrizzük, majd kivesszük a készre sült gofrikat. Frissen kissé ropogós kérge lesz, de ezt a ropogósságát elveszti, amint kihűl, de így is nagyon finom marad 🙂 Összesen 6 egész és egy fél gofrink sül ki ebből az adagból.

Mivel csupa rostdús, teljes értékű alapanyagot használtunk, így a gofrink csak lassú szénhidrátokat tartalmaz, így bátran fogyaszthatjuk akár reggelire is a megfelelő tálalásban. Egy egész gofri szénhidrát tartalma 16,3 gr lesz, én a kókuszliszt szénhidrát tartalmát nem számoltam bele, hiszen annak ellenére, hogy ez egy préseléssel zsírtalanított eljárással készült kókuszliszt, még mindig 14 gr zsírt tartalmaz 100 gr kókuszliszt. Inzulinrezisztens étrendben megoszlanak a vélemények arról, hogy egy zsírtalanított maglisztnek mikor kell számolni a CH tartalmát, hiszen a magas zsírtartalmuk annyira lelassítja a szénhidrátok felszívódását, hogy ekkor eltekinthetünk a számolásuktól. Én úgy gondolom, termékenként, gyártónként változó lehet akár az egyfajta maglisztek tápanyag táblázata is, ennél a lisztnél a zsír-rost-fehérje tartalom hármasát tekintve arra a követeztetésre jutottam, hogy nem fogom beleszámolni a felszívódó szénhidrátok közé. Akinek kétségei támadnak ezzel kapcsolatban, kérje ki dietetikusa véleményét is az adott élelmiszerrel kapcsolatban. Ha mégis beleszámoljuk a kókuszliszt CH tartalmát is, akkor darabja 17,88 gr CH-t tartalmaz 1 gofri, láthatjuk, hogy 1,5 gr különbség lesz, tehát egyik úton sem tévedünk túl nagyot.

Én most kókusztejszínnel és fügével tálaltam, uzsonnára készültünk vele 🙂
Magas falú, keskeny átmérőjű botmixer keverőpoharában, a mixerhez kapott egykarú habverőfejjel az alaposan lehűtött Delcoco kókusztejszínt 1 ek. negyedannyi édesítővel kemény habbá vertem. Ez egy nagyon jó minőségű, krémes állagú, sűrű kókusztejszín. Nekem ízre és állagra is sokkal jobban elnyerte tetszésemet, mint a Cocomas korábban, holott azzal is nagyon meg voltam elégedve. A Delcoco még krémesebb, ízében teltebb hatású, és szépen felverhető habbá is, akár önmagában is, de akár 1 ek. Dr Oetker Expressz zselatin fixet is adhatuk hozzá. Én kipróbáltam mindkét módon, a posztban szereplő képeken natúran vertem fel és nyomtam ki habzsákból a gofrikra, ha azonban zselatin fixel készítjük, és felhasználás előtt visszatesszük még pár órára a hűtőbe, olyan szép rajzolatú, tartós díszítő rózsákat nyomhatunk belőle dekorcsővel, amilyet még állati tejszínhabból sem tudnánk. Erről ebben a facebookos posztban láthattok képet, szerintem elég meggyőző 🙂 Nálam csillagos 5-ösre vizsgázott ez a kókusztejszín!