A 30 AZ ÚJ 20!

Ahogy az előbb már kiderült, tegnap ünnepelt a család. Férjem, Tamás, hosszú hetekig titkolózott és szervezkedett, hogy egy meglepi bulit rittyentsem nekem, ahová eljöttek Anyukámék, Tesómék családja, Tamás szülei, Tamás nagynénje, a győri barátaink, és a régi-régi gyerekkori barátaim, szóval mindenki, amiről álmodni sem mertem volna, hiszen 400 km-re lakunk egymástól. Volt nagy sírás, meghatódás, sok-sok kedves meglepetés, de a legnagyobb ajándék tényleg az volt, hogy mindnyájan együtt lehettünk!
Ezt a képet pedig azért mutatom meg Nektek, mert nem csak én készültem tortával.
Már csaknem 10 éve hogy a Hajdúságot hátra hagyva Győrbe költöztem, és azóta nem igazán találtunk igaz barátokra, ami miatt mindig hiányérzetünk volt Tamással. Ez e “betegség” azonban adott egy nagyon nagy dolgot az életünkbe, hiszen ezáltal ismerhettünk meg egy csodás baráti házaspárt, akikkel ma már nagyon jó és szoros köteléket ápolunk. Ők segítettek Tamásnak a szervezésben, és Klaudia nem kis fába vágta a fejszéjét. Nagy álmom volt ugyanis egy cukormentes unikornis torta. Klau szinte egy egész héten át próbálgatta a krémet, a színezést, a xilit “fondantot”, és megalkotta nekem ezt a csodaszép egyszarvú tortát, és egy nagyobb tortát is, amin 30 rózsaszínű gyertya égett, amikor behozta nekem a terembe  Ezúton is köszönöm a munkátokat!  (szinte egész nap bőgtem az örömtől)
Testvérem, Betti is készített nekem egy Bounty ízesítésű tortát, természetesen családi halmozódású eü. állapot lévén ez is teljesen cukormentes, IR barát torta volt 
Annyi minden jó dolog történt tegnap, hogy felsorolni sem tudnám, így ezúton köszönöm meg mindenkinek, aki ott volt, a családom mellett a barátaimnak, akik vállalták a nagy utat, sokan vonattal!
Mindig ilyenre vágytam volna a 30. szülcsimre, mintha megint az esküvőnket ültük volna 
Puszi Nektek!
És tudjátok:
A 30 az új 20!